|
1526 után Pest, Pilis, és Solt megye a török hódítás áldozatául esett. A megyei közigazgatás elmenekült. Először Heves megyében, majd Nógrád megyében talált új otthont, legutoljára Füleken, Fülek várában. 1569-ben a solti széket a bírósági ügyeket illetően Pest megyéhez csatolták. 1638-ban a hódoltsági területen létrejött a jobbágy-parasztság sajátos önvédelmi szervezete, a parasztvármegye. Mindenek előtt feladata volt a közbiztonság megőrzése, a vásárok védelme, az adókat a királyi részre szállítók személyes biztonságának garantálása. Hadnagyait a nemesi vármegye közgyűlése választotta a parasztok jelöltjei közül. Pest-Pilis-Solt vármegye hatóságának egyesülése a török uralom középső harmadának évtizedeiben gyakorlatilag megtörtént. Ezt a tényt 1659-ben törvénybe is foglalták. Kinevezték Wesselényi Ferenc nádor személyében az egyesített megye első főispánját. Ekkor kapott a megye címert és pecsétet. A főispáni széket 1848-ig, a nádori méltóság megszűnéséig Pest-Pilis-Solt vármegyében mindig - ha volt - a nádor töltötte be. A felszabadító harcok gazdasági terhének java része az ország vállára nehezedett, s különösen Pest-Pilis-Solt vármegye immár gyéren lakott területeire. A lakosság óriási anyagi áldozattal segítette a szövetséges csapatok harcát. 1686-ban Buda, majd ezt követően a megye felszabadult a másfél százados török iga alól. Kiégett, kifosztott elparlagosodott elpusztult vidék várta az újjáépítők munkáját. A török kiűzés után a megye viszonylag gyorsan benépesült. Visszatértek azok a középbirtokos nemesek - a Rádayak, Wattayak, Beniczkyek, Fáyak - akik a királyi részeken már korábban vezető szerephez jutottak. Vezető szerepüket hazatérésük után is megőrizték. Mellettük az ún. neoquistica comissio (újszerzeményi bizottság) tevékenysége következtében egy új birtokos réteg is kialakult (Grassalkovich Antal és társai). A királyi országrész különböző területéről vándorlás indult meg ebbe a megyébe is. Az elpusztult falvak sorra életre keltek, a beköltözők újra feltörték a parlagon kapott földeket. A birtokosok külhoniakat is telepítettek be. A mai megye területén élő szerbek, németek (svábok), szlovákok ősei ekkor jöttek erre a területre. A nemesi megye szervezete is visszaköltözött. Már 1697-ben székházat vásároltak Pesten, s a megyei közigazgatás azóta is ezen a helyen működik. A XVIII. század elején történt meg a megye belső felosztása négy járásra, nevezetesen a váci, a solti, a kecskeméti és a pilisi járásra, élükön a szolgabírákkal. A ma is funkcionáló klasszicista - ma már jeles műemlék - új vármegyeházát a megye közönsége három részletben 1804-1841 között építtette meg.
|
